2018. április 13., péntek

EGYÜTT FANTÁZIA SOKSZÍNŰSÉGÉÉRT!



Szeretlek
Te
Okos
Párom!
Midőn, miért, minek?
Megint hol találom?!


Egyet értünk a legtöbb mindenben. De mivel ez csak azonosság, a MiMe filozófiája szerint nem annyira lényeges. Mi hát a különbség? És az mire jó, mire elég és mire nem, mire vezet?

Mert az is azonosság, hogy elfogadjuk: a differencia nemhogy kell és szükséges, de a növekedés alapfeltétele, hogynemondjam lényege. Ám ha így van, a minden differencia már azonosság. És akkor máris ott vagyunk a tyúk és a tojás dilemmájánál. Ám nem annyira az eredet a fő kérdés, sokkal inkább a hogyan veled és tovább. 

Lehetséges-e konstruktív együttműködés differenciál-értékek között, ha az azonosság, mint létalap nemszámíttatik? Erre mit mond a nagy E.?

Feltesszük tehát a kérdést: Az egyszerű szavak és mondatok, a tiszta jelentések, egyértelmű állítások és igenlések toleranciája mit bír? Eltűri-e holdudvarát, a kinemmondott és kimondhatatlan, csak sejtett, holnem- és sosemvolt potenciális létezők nyomását az ismert-nemismert határsávjában? Úgy látjuk, a fő kérdés tehát a határsáv kezelése: hogy az lezárt vagy nyitott marad.
Amennyiben a MiMe következetes marad létfilozófiájához, úgy nyelvfilozófiáját is ehhez hangolhatja, és együttműködhet HNVEL semmiseivel.
Ezért a különbséget hangsúlyozó, nem beolvadó, mégis konstruktív választási együttműködést ajánlunk a MiMe és HNVEL között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése