2017. április 6., csütörtök

Interjú Kalas Zsuzsával

Mindig csak a bolondozás meg a játék, meg a hiphiphurrá lelkesedés! Mikor lesz már végre valaki komoly?!! Például most, amikor Bori kérdéseire Kalas Zsuzsa válaszol. Persze azért a bolondozás, a játék meg a hiphiphurrá lelkesedés is ott van a válaszokban.




Rímkóci Bori: Hogyan, mikor keveredtél az Író Cimborák közé?
Kalas Zsuzsa: 2014 őszén a Magyar Gyermekirodalmi Intézet megkeresett, és meghívott egy Nemzetközi Gyermekirodalmi Kongresszusra. Kissé szorongva érkeztem a szekszárdi helyszínre, mivel senkit sem ismertem személyesen. Ott azonban sok kedves cimborát találtam: lettek nagy beszélgetések, kávézások, némi bor, a többi pedig jött magától.

R.B.: Mit jelent számodra a közös munka?
K.Zs: Szabad és kötetlen alkotói közeget, inspirációt, barátságokat

R.B.: Melyik téma volt az elmúlt öt évben a kedvenced? Milyen projektet látnál szívesen?
K.Zs.: Személyesen közel állnak hozzám az olyan kísérletező megközelítések amikor nem követjük a megszokott formákat, ahol meglepetés minden fordulat, a további fejlemény pedig örök rejtély, és olvasás közben fogalmam sincs, mi lesz a vége. Sok kedves téma közül kiemelném ezért az Aranyecsetet, ahol több alkotó állított össze egy közös történetet, és nagyon inspiratív volt számomra a Simon Réka által szerkesztett Hét határon Nemzetközi Meseprojekt is, ahol szabadon választott illusztrációkra kellett történetet írnunk. Érdekesnek és izgalmasnak tartok minden olyan témát, ahol elszakadhatunk a megszokott forgatókönyvektől, s mivel itt nem köt a megjelenési kényszer, szabadon lehet tombolni, kipróbálni olyan őrültségeket, amelyekre egy kiadói közegben nemigen van lehetőség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése