2014. április 24., csütörtök

Dávid Ádám: Víztükörkép


Szabó Zelmira rajzai


Lehull a lombkorona
Ősz király fejéről.
Egy sötét, mocskos pocsolya
víztükrében figyelem,
hogyan búcsúzik el a fa
utolsó levelétől.

Mire gondolhat vajon
e levélmásolat?
„Jó az én életem nagyon,
biztonság van idelenn,
itt nem eshet semmi bajom,
hiába tép másokat

a vad szél.” Megbolydítja
a tócsa felszínét,
s mire a kép újra tiszta,
a kopár fa ridegen
pillant gyermekére vissza,
mi fonákját, vagy színét
mutatva hull – fölfelé.


E káprázat de kacér
gondolat-haláltánc!
Lebeg egy léttelen levél
testetlen térben, s hirtelen
a valódival összeér –
csalóka mennybeszállás.

Álmunkban meglátogat
sok mocskos gondolat.
A világ a tudat alatt
tükröződve idegen,
de álmunk egy múló pillanat,
s elfeledjük a gondokat,
mint a fák őszi lombjukat.

2004. január 27.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése